Szálljon a dalom a széllel
És hódítson meg, akit lát
Tudom, hogy fázol, mert hideg az éjjel
De érezd, hogy gondolok rád.
Mindent feladtunk a semmiért
Csak azért, mert a szabadság többet ér
A vándor majd újra visszatér,
Ha az ébredéstől fél.
Álmodtunk és felébredtünk,
De a jövőt csak együtt képzelhettük el
Vétkeztünk, lehet, hogy tévedtünk
A búcsú még ma is fáj.
Szálljon a dalom a széllel
És hódítson meg, akit lát
Tudom, hogy fázol, mert hideg az éjjel
De érezd, hogy gondolok rád.
Mindig vártál a csodákra
De nem tettél semmit, hogy jobb legyen
Ruhád a sarokba dobálva
Az összetört szívemen
Álmodból lassan felébredtél
És rájöttél szépen, hogy csúnyán tévedtél,
Már nem vagyok, valaki más szeret,
Lehet, hogy nem hiszed!
Szálljon a dalom a széllel
És hódítson meg, akit lát
Tudom, hogy fázol, mert hideg az éjjel
De érezd, hogy gondolok rád.
Szálljon a dalom a széllel.
Tudom, hogy fázol, mert hideg az éjjel.
Szálljon a dalom a széllel
És hódítson meg, akit lát
Tudom, hogy fázol, mert hideg az éjjel
De érezd, hogy gondolok rád.