Olyan messze még az ellenséges horda!
Úgy kóválygunk már, mint egy marhacsorda...
Ha a lábunk ég, az izmunk fáj és csontunk szikrát hány:
Hé, képzelj csak el egy szép és kacér lányt!
He?
Jól hallottad: egy szép és kacér lányt!
Az arca sápadt, mint a Hold,
A csókja, mint a méz...
Az kell, kit vonz egy erős kar,
S egy sebhely megigéz...
Kit érdekel, hogy szép és víg,
Vagy vén és kókadt?
A fontos az, hogy főzzön jókat:
Marhát, disznót csirkét....
Hmmmmm!
Akin muszkli nincs, az szép szavakkal hódí...!
De egy fényes páncél minden nőt elbódít.
Hogyha megkérdel száz harcos hőst,
Azt mondja mind-ahány:
Mi kell nekünk?
Egy szép és kacér lány!
A párom mélyen tisztel majd...
És nagyra értékel...
Oh, és saját véleménye van,
És rámszól, hogyha kell...
Áh...!
Pár cifra bóknak, hősi csóknak mind bedőlnek!
Ez a szép elmélet gyakran dől meg.
Sok a bájos hölgy, ki szívét nékem adta...
Ilyen tisztes hölgyből egy van csak: az anyja!
Igen, otthon vár a sok szép nő,
Csak győzd számolni; hány!
Mi kell nekünk?
Egy szép és kacér lány!
Elkelne itt:
Egy szép és kacér lány!
Egy szép és kacér....