Űzd ki fejemből a hangot
Mit egyre sűrűbben hallok
Űzd ki fejemből a képet
Mit egyre sűrűbben nézek
Űzd ki fejemből a lángot
Segíts elhagyni a világot
Űzd ki fejemből a vágyat
Adj utat az álomhatárnak
De a kép, ami bennem él
Tudom már soha nem beszél
Mindig bennem maradhat
És az átkozott szenvedély
Ami azt súgja hogy ne félj
Mindig bennem maradhat
Hol az a szó, ami még mindig bennem él
De szívem még most is mást remél
Az a jó ha a vér lüktet újra él
Hidd el hogy fehér
De egyszer célhoz ér
Vedd ki a szélből a hangot
Mit feléd fúj, de nem hallod
Nézd meg a szép horizontot
Sötétben alvó égboltot
Halld meg a lélekharangot
Mi neked szól, de nem hallod
Kérd meg a vakító napot
Égesse el a holnapot
Nem akarom
Éget a fájdalom
Nem akarom
Lásd az arcomon
Nem akarom
Tudd nem tudom
Nem akarok könnyet az arcodon