Elszáll a szó, s ugyanúgy elszáll a dal
Csak egy szétfoszlott kép, ami majd belőlünk marad.
Elszáll a múlt, s vele megy száz régi arc,
Néhány lázadó év, s egy-két el nem kezdett harc.
Valahogy más lesz a szép, és mássá lesz a jó...
S amit megtagadtam rég, hogy lesz elfogadható?
Elszáll a szó, s ugyanúgy elszáll a dal
Csak a csend vesz körül, ami mármindent eltakar...
Elszáll sok év, s a szerelem úgy múlik el
Mint egy szép álomkép, mit a hajnal ébreszt fel...
Ugyanazt érzem ma még, itt mélyen belűl
Hogy amit elterveztem rég, talán holnap majd sikerül...
Nem látszik sehol már az elveszített cél,
Túl gyorsan hamvad el a tűz, mi bennem ég,
Elnyel ez a szörnyű gépezet, bármit is teszel
Beállsz a sorba te is, még észre sem veszed,
hogy mi vár rád...!