Nem voltam még itten, odaát voltam.
Fentről láttam mindent: nyomodat a hóban.
Kemencénk, pipáló füstcsíkját e térben,
anyai öröm, könny csínját; - tenyérben.
Új ezred év fagyos telén tetted,
ahogy fohászod - felém rezegtetted;
- és MI azóta EGY az EGYben,
szívverésre érzünk mind a ketten.
Édes JÓ Anyám, köszönöm szépen,
hogy érve, megérve "E" létre jöhettem!
Általad, benned, foganni meg... s élni.
Szeretni, szeretni. Sohasem félni.
Szívvel, lélekkel választottalak ki Téged,
hogy tudva tudjam fújni, ÉGI IGÉket,
Általad, benned, foganni meg... s élni.
Szeretni, szeretni. Sohasem félni.