Esküdj meg az életedre, hogy
nem emelsz kezet a nemzetedre,
mert TREND lett a lelke mindennek,
Ékköve a kincsemnek.
Itt van az, az idő,
hogy nem lehet várni, míg a fű kinő.
Oda kell tenni, ahol JÓ a JÓ,
Oda kell tenni, ahol HULL a HÓ!
Boldog Özséb remete lángja,
világít a kihunyt kályhákba.
DICSFÉNNYEL a legendák földjén,
Családi tűzhely az itteni törvény!
Hunyadiak nélkül, nincs ma Európa,
Vér teli holddal, ugatna a horda.
MINDENHATÓ a megmondhatója,
hogy délben itt van az ÓRA mutatója.
Add meg ma is a világnak,
de legfőképp a hazádnak,
hogy magyarok a mi Urunk által,
pálosokkal sorsot vállalj!
KEREK lett az erdő, de Remete a lelke.
Háromszáz év. Nem sok.
Ennyi veszett benne.
Ami rója? A lélek hajója.
Évgyűrűkbe oltva a magyari álmot,
mit ellipszisre toltak a HAZUGSÁGOK.