Premindzser:
Hát a szerencsédnek vége és a néped éhezik, mert a libajánon túl nagy az adó…
Talán későn kapok észbe, de a vagyonomat itt most felajánlom úgy ahogy való.
De hogy ösztönzést is kapjak, én is kérek valamit, egy kis csekélységet, szinte kár a szó…
Hogyha pénzt kell érte adjak, rögtön át is adom itt, a koronádért mely hozzám való…
Így hát csendüljön a zsoltár, és a gyűrűt én hozom, hogyha tánc kell legyen talp alá való…
Gyere vár minket az oltár, és a nagy lakodalom, hát légy királynőm légy hozzám való!
Légy hozzám valóóó! Há-há-há-háá