Lelkek Tükre
Hősök
Tudod néha van, hogy elmerengsz a távolban,
De bár hol van, a lélek nem számol ki, ebből hogy mászol ki,
A hazugság fonala, sző-szövődik mint valami háló,
Elég, szádból csak pár szó-szerint szemezek,
Mert tekinteted nyugvó, oroszlán, szunnyad... de a felszíni maszk marad,
Jellemed torzul, miért nem mutatod meg magad,
Alatt vágod... a fák, mind kidőlnek, a tükrök törnek,
Mégis újabb tükrök jönnek... mennek maradnak,
Már nem hiszek szavadnak,
Saját börtönöd tart fogva, mért születtél szabadnak,
Valaha más volt minden, de minden változik,
Meg itt a szinten az igazság kibukik,
A kör kivetne magából, hogy kétségben vív,
De hiába menekülsz a tömb magába szív.
Refr.:
Képek, és emberek, egy megtetted de rég elveszett,
Nincs már mit tenned, lelked kiégett, szétfoszlott a becsület,
Szemeid tükre lángokban, harcol az álomban,
Megrémít a világ, jó szót most ne várj,
Egyenes szándék a vád, tedd újra meg újra.
Mindenki egyedül van, csak nézz körül,
Ha felfogtad vesztettél a kör már nem bővül,
Csak szűkül a torkodat fulladásig szorítja.
Ordítva hívlak így fektetlek soraidra,
Aztán nézlek, majd magammal is végzek.
Már régen véget ért az amit irántad érzek,
Tollamnak a tintát adott ceruzámnak hegyet,
Ez vezette a kezemet, hogy valaki legyek.
De volt olyan, hogy mi is lehajtott fejjel jártunk,
Egyre jobban süllyedtünk, de még mélyebbre ástunk,
Remélem eljön az a nap, mikor letöröljük könnyeinket,
Egy nap mikor becsukjuk nyitott könyveinket.
Holnaptól más lesz minden, eldöntöttük,
Lelkünk legyőzött és mi megtérdeltük előttük,
Vesztettünk, mindent megtettünk,
Mégis saját magunkat fordítottuk ellenünk. (ellenünk)
Refr.:
Képek, és emberek, egy megtetted de rég elveszett,
Nincs már mit tenned, lelked kiégett, szétfoszlott a becsület,
Szemeid tükre lángokban, harcol az álomban,
Megrémít a világ, jó szót most ne várj,
Egyenes szándék a vád, tedd újra meg újra.
Az út kijelölve a mélység elámít,
A magasság csábít fel, hidd el nem számít,
Ami elmúlt, az elmúlt.
Bolhából elefánt a probléma felfújt,
Túl feldúlt az egész, üt a matt mint a sakk, ez már sok,
Ér a sokk, én vagyok megszólalok,
Mit adtatok elvehetek, mondatok szövegek,
Mert bennem él a kérdés vajon jó utat követek,
Görbe... tükörbe nézel és csak fájdalmat érzel,
Mikor elvérzel, puszta kézzel, szívedbe késsel,
Lehet, hogy már késő, na most ne késs el,
A döntéssel, inkább búcsúzz karlengéssel,
A hideg végigfut a hátadon, ez csak egy pillanat,
De te szenvedsz mélyen, mert a percek órákig tartanak,
Elönt a homály, földre dönt az akadály,
Na várj már, ne ugrálj, mert annál jobban fáj. (fáj)
Refr.(2x):
Képek, és emberek, egy megtetted de rég elveszett,
Nincs már mit tenned, lelked kiégett, szétfoszlott a becsület,
Szemeid tükre lángokban, harcol az álomban,
Megrémít a világ, jó szót most ne várj,
Egyenes szándék a vád, tedd újra meg újra.
Nem nem nem adom, mert ez már itt a maximum a lélek mi szabad még egy esélyt, ha kap nem adom meg magam, mert ez már itt a maximum, a lélek, mi szabad még egy esélyt, ha kap.
De bár hol van, a lélek nem számol ki, ebből hogy mászol ki,
A hazugság fonala, sző-szövődik mint valami háló,
Elég, szádból csak pár szó-szerint szemezek,
Mert tekinteted nyugvó, oroszlán, szunnyad... de a felszíni maszk marad,
Jellemed torzul, miért nem mutatod meg magad,
Alatt vágod... a fák, mind kidőlnek, a tükrök törnek,
Mégis újabb tükrök jönnek... mennek maradnak,
Már nem hiszek szavadnak,
Saját börtönöd tart fogva, mért születtél szabadnak,
Valaha más volt minden, de minden változik,
Meg itt a szinten az igazság kibukik,
A kör kivetne magából, hogy kétségben vív,
De hiába menekülsz a tömb magába szív.
Refr.:
Képek, és emberek, egy megtetted de rég elveszett,
Nincs már mit tenned, lelked kiégett, szétfoszlott a becsület,
Szemeid tükre lángokban, harcol az álomban,
Megrémít a világ, jó szót most ne várj,
Egyenes szándék a vád, tedd újra meg újra.
Mindenki egyedül van, csak nézz körül,
Ha felfogtad vesztettél a kör már nem bővül,
Csak szűkül a torkodat fulladásig szorítja.
Ordítva hívlak így fektetlek soraidra,
Aztán nézlek, majd magammal is végzek.
Már régen véget ért az amit irántad érzek,
Tollamnak a tintát adott ceruzámnak hegyet,
Ez vezette a kezemet, hogy valaki legyek.
De volt olyan, hogy mi is lehajtott fejjel jártunk,
Egyre jobban süllyedtünk, de még mélyebbre ástunk,
Remélem eljön az a nap, mikor letöröljük könnyeinket,
Egy nap mikor becsukjuk nyitott könyveinket.
Holnaptól más lesz minden, eldöntöttük,
Lelkünk legyőzött és mi megtérdeltük előttük,
Vesztettünk, mindent megtettünk,
Mégis saját magunkat fordítottuk ellenünk. (ellenünk)
Refr.:
Képek, és emberek, egy megtetted de rég elveszett,
Nincs már mit tenned, lelked kiégett, szétfoszlott a becsület,
Szemeid tükre lángokban, harcol az álomban,
Megrémít a világ, jó szót most ne várj,
Egyenes szándék a vád, tedd újra meg újra.
Az út kijelölve a mélység elámít,
A magasság csábít fel, hidd el nem számít,
Ami elmúlt, az elmúlt.
Bolhából elefánt a probléma felfújt,
Túl feldúlt az egész, üt a matt mint a sakk, ez már sok,
Ér a sokk, én vagyok megszólalok,
Mit adtatok elvehetek, mondatok szövegek,
Mert bennem él a kérdés vajon jó utat követek,
Görbe... tükörbe nézel és csak fájdalmat érzel,
Mikor elvérzel, puszta kézzel, szívedbe késsel,
Lehet, hogy már késő, na most ne késs el,
A döntéssel, inkább búcsúzz karlengéssel,
A hideg végigfut a hátadon, ez csak egy pillanat,
De te szenvedsz mélyen, mert a percek órákig tartanak,
Elönt a homály, földre dönt az akadály,
Na várj már, ne ugrálj, mert annál jobban fáj. (fáj)
Refr.(2x):
Képek, és emberek, egy megtetted de rég elveszett,
Nincs már mit tenned, lelked kiégett, szétfoszlott a becsület,
Szemeid tükre lángokban, harcol az álomban,
Megrémít a világ, jó szót most ne várj,
Egyenes szándék a vád, tedd újra meg újra.
Nem nem nem adom, mert ez már itt a maximum a lélek mi szabad még egy esélyt, ha kap nem adom meg magam, mert ez már itt a maximum, a lélek, mi szabad még egy esélyt, ha kap.
kapcsolódó videók
