Jóska Pannát a nagy kúthoz esténként elkísérte,
Mert, hogy Panna félt egyedül vízért menni sötétbe.
Egyik este alighanem az ördög úgy akarta,
Belépottyant az itató vályúba hej! a Panna.
Hideg volt a vályú vize, Panna egész átfázott,
Fölötte egy gólyamadár éppen akkor elszállott.
Így hát aztán, amikor a kis Jóska megszületett,
Szegény gyerek egymás után tizenkettőt tüsszentett!