Vándormadár a boldogság, nincsen annak fészke
Úgy elröppen a szívünkből, későn vesszük észre
Itt hagy minket búcsú nélkül, elmegy messze tájra
Jaj, csak az a bolond szívünk oly nagyon ne fájna
Vándormadár a boldogság, oly' szép mint az álom
Nálam is járt, de elvitte az én hűtlen párom
Elrepültek, messze szálltak északnak vagy délnek
Én meg várom mindhiába vissza sose térnek