Olyan vagyok, mint egy betonba,
Aszfaltba öntött korhadt törzsû fa.
Megpróbálok felszínre törni
Egy életen át próbálkozom, de hiába.
Jajszavam nem hallják
Csak magukkal törõdnek, mert
Õk is csak emberek.
S nem szokás, hogy fölsegítsenek
Ezt jól tudom.
Lépten-nyomon tapasztalhatom
Azt gondolod most, cinikus vagyok
Pedig csak egy nótát dúdolok.
Olyan vagyok…
Azt hiszem, volt idõ
Amikor még bíztam benne, de
Túl késõ, vége már
Elúszott, szépen, csendben.
Sírjatok hajnalok,
Nem leszek többé a társatok,
Azt gondolod, most keserû vagyok,
Pedig csak egy nótát dúdolok.
Olyan vagyok…