Álom nélküli éjszakák után,
Szürke város füstös hajnalán,
Minden olyan idegen
Zúgó fejjel térsz magadhoz,
Csak nézed hidegen
A napfény már nem jut el hozzád.
A mindennapos lázadás után,
Egyedül maradtunk a tömegben is talán,
Minek gyújtod a tüzeket?
Úgysem vesz már észre senki,
Nem jön üzenet
Úgysem talál már senki ránk.
Az esti fényben jó volt az álmodás,
De most itt a reggel, s minden olyan más,
Furcsán, meredten nézzük egymást,
Te a csendet keresed, de csak a magány az, ami megtalál.
Hideg napok és hideg éjszakák,
Mindig ugyanaz ez a változó világ,
Csak egy ember menekül; ez itt nem az én világom,
Együtt is egyedül; nagyon kérlek, ne haragudj rám.
Minek gyújtod a tüzeket?
Úgysem talál már senki ránk…