Rám tört a rettegés,
A gyilkos felismerés,
Hogy az idõm túl kevés.
Amiben hittem a múlté lett,
Nem kezdek új életet,
Nincs amit tõle reméljek.
Éjszakákra hajnalok,
Minden erõm elhagyott,
Nincs más vágyam, csak hogy éljek.
Önmagam ellen harcolok
S e harcban társam csak én vagyok,
Egyszerre áldozat és hóhér.
Hogy meddig bírom, nem tudom,
De átkozott minden holnapom,
Várom, hogy egyszer véget ér.
Félek nem sikerül elviselni egyedül a terhet
Mit rámhelyeztek féltõ, mégis súlyos kezek.
Félek, nem hiszed el,
Hogy benned minden érdekel,
S hidd el, én megvédelek
Csak bízzál bennem kérlek.
(Ricsi): Rám tört...
(Rahó): Amiben hittem...
A versenyfutás elkezdõdött
Aki ügyes, célhoz ér.
De a következõ évezredhez
Nincs nálam útlevél.
Ha célba érnék rögtön várnak
Újabb kezdetek,
Félek ebben a gyilkos harcban
Én csak veszíthetek.