Zöldel a mezõ, kéklik az ég,
Fának röppent egy madár.
Rekken a lég, felhõ sem kél,
Kitörte a nyakát.
Földre pottyan, körülnéz:
"Merre lehet egy elsõsegélyhely?"
Ilyen az élet a szmolenszki rizsföldeken.
Poros úton vándor halad, aludni látszik a táj.
Mellette kutyája szalad, tekintete sivár.
Szája habzik, farka csóvál:
"Nincs jobb dolgod kutyuskám?'
Kérdi a gazdi, s lába a kutyába száll.
Oh Szmolenszk, rizsföldek,
Hív engem e táj.
Rizsszem rajta annyi van,
Mint dinnye a fán.
Oh Szmolenszk, rizsföldek,
Hív engem e táj,
Eljutok oda egyszer talán.
Gémeskút a mezõ szélén, abból iszik a nyáj,
Így kapnak majd bélfertõzést
Egyik a másik után.
Naplemente vörös fényû:
"Vigyázz, el ne csöppenj már!"
S így végzõdik Szmolenszkben a nyár.
Oh Szmolenszk, rizsföldek,
Hív engem e táj.
Rizsszem rajta annyi van,
Mint dinnye a fán.
Oh Szmolenszk, rizsföldek,
Hív engem e táj,
Elmegyek oda egyszer talán.