Ülök a parton a köveken, fejem hever a kezemen,
Meg sem történt dolgokról emlékezem.
Agyamban zúgó dallamok, a meg nem valósult álmok,
Nem jó tanács az, ami kell nekem.
Elég volt, elég volt már,
Vigyél el innen turulmadár,
Csak egy lépés és vége, feljutok az égbe,
Ahol talán valaki engem vár.
A város fényei kigyúltnak a csillagok fényei kihúnynak
Elmegy mellettem az életem,
A dagály jön és beterít, zöld habok közt megmerít,
A folyó ágyán a békém meglelem.
Elég volt…
Elindulok a hídra fel, látják, de senkit sem érdekel,
Megremeg a térdem, a hajnal is csak félve kel.
A folyó engem figyel, hívogatóan énekel
Csak egy mozdulat és a lelkem a halál elõtt térdepel.