Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Valaminek itt még lennie kéne
További Magyar Hangok
Egy mezõváros keleten azt vette fejébe,
Unalmas a földi lét, hát menjünk a fenébe.
Az Önkormányzat megszavazta,
Döntést hozott végre,
A város fölment egy nap alatt
Csillagnak az égre.
Mit látsz ott fenn, ha fölnézel ránk?
Mondd, mit látsz.
Nap felé száll, meg kell, hogy lásd!
Polgármester, kisbíró, meg a retyerutyája,
Festõmûvész, fényképész, meg a Bodri kutyája.
Téeszelnök, jegyzõ, költõ, buszvezetõ, bakter
Együtt ment az égre, mert ott fent új feladat kell.
Mit látsz ott lent, ha lenézel ránk?
Mondd, mit látsz?
Az autósok a sztrádán a fejüket vakarták
Csak teheneket láttak. Fehéret, feketét, tarkát.
De valaminek itt még lennie kéne,
Nem tudták már mi volt az,
Nem néztek föl az égre.
A térképészek egymásra néztek:
Most vagy én vagyok tökhülye,
Vagy a kollega részeg.
Nézd meg kérlek, elszúrtuk az egészet,
De nem emlékszem, mire föl
E furcsa hiányérzet.
Nap felé száll, meg kell, hogy lásd!
Nézd, ma is kék az alkony-arcú ég.
S egy új csillag szórja fényét szerte szét.
Õ is keleten kel föl, meg én is.
Túl messze vagyunk egymástól mégis.
Nézem az eget, de vissza nem integet senki.
Keresem a helyem, de hiába minden,
Üzennék, írnék, de kapcsolat nincsen.
Mert én is abban a városban éltem,
Csak akkor éppen nem voltam otthon.
Nap felé száll, meg kell, hogy lásd!
Unalmas a földi lét, hát menjünk a fenébe.
Az Önkormányzat megszavazta,
Döntést hozott végre,
A város fölment egy nap alatt
Csillagnak az égre.
Mit látsz ott fenn, ha fölnézel ránk?
Mondd, mit látsz.
Nap felé száll, meg kell, hogy lásd!
Polgármester, kisbíró, meg a retyerutyája,
Festõmûvész, fényképész, meg a Bodri kutyája.
Téeszelnök, jegyzõ, költõ, buszvezetõ, bakter
Együtt ment az égre, mert ott fent új feladat kell.
Mit látsz ott lent, ha lenézel ránk?
Mondd, mit látsz?
Az autósok a sztrádán a fejüket vakarták
Csak teheneket láttak. Fehéret, feketét, tarkát.
De valaminek itt még lennie kéne,
Nem tudták már mi volt az,
Nem néztek föl az égre.
A térképészek egymásra néztek:
Most vagy én vagyok tökhülye,
Vagy a kollega részeg.
Nézd meg kérlek, elszúrtuk az egészet,
De nem emlékszem, mire föl
E furcsa hiányérzet.
Nap felé száll, meg kell, hogy lásd!
Nézd, ma is kék az alkony-arcú ég.
S egy új csillag szórja fényét szerte szét.
Õ is keleten kel föl, meg én is.
Túl messze vagyunk egymástól mégis.
Nézem az eget, de vissza nem integet senki.
Keresem a helyem, de hiába minden,
Üzennék, írnék, de kapcsolat nincsen.
Mert én is abban a városban éltem,
Csak akkor éppen nem voltam otthon.
Nap felé száll, meg kell, hogy lásd!
kapcsolódó videók
keressük!
