Újra meg újra változunk,
átkoztatunk és átkozunk.
Jó lenne tudni, mit akarunk.
Nincs semmi baj,
köszönjük, megvagyunk,
csak a kabátunk kicsit kopottabb, mint régen.
Nincs semmi baj,
élünk és meghalunk,
megyünk pokolra és szállunk fenn az égen.
Volt egy idő,
mikor kérdés nélkül hittünk dolgokat.
Nem volt túl nehéz.
Volt egy idő,
mikor felfedeztünk akadályokat.
S hogy az erőnk túl kevés,
nem mentünk tovább,
átrohant rajtunk a fél világ.
Nincs semmi baj,
köszönjük, megvagyunk,
csak a kabátunk kicsit kopottabb, mint régen.
Nincs semmi baj,
élünk és meghalunk,
megyünk pokolra és szállunk fenn az égen.
Volt egy idő,
mikor túl sok hűhót csaptunk semmiért.
Ez volt az életünk.
Volt egy idő,
mikor visszafordultunk a tegnapért,
hogy itt legyen velünk,
nem mentünk tovább,
s átrohant rajtunk a fél világ.
Nincs semmi baj,
köszönjük, megvagyunk,
csak a kabátunk kicsit kopottabb, mint régen.
Nincs semmi baj,
élünk és meghalunk,
megyünk pokolra és szállunk fenn az égen.
Nincs semmi baj,
köszönjük, megvagyunk,
csak a kabátunk kicsit kopottabb, mint régen...