Szél jár,
olyan kócos lett az ősz.
A város a télidőre vár
és átölel a lámpafény
olyan borzongós az éjjel...
Úgy fáj,
hogy nem találtál rám.
Még nem tudod, hogy várlak én,
mert a csillagod, s a holdvilág
még nem hozott el hozzád.
De én jól tudom,
a bánatom egy szép napon tovaszáll.
Szél jár,
olyan felhős lett az ég.
A város lecsendesült
ma éjjel megérkezett
s hív a képzelet.
Csodatévő álom,
most szállj reám,
hozd el őt újra a képzelet szárnyán,
én úgy várom az éjszakát,
álmodom újra, hogy boldogság vár még rám.
Csodatévő álom,
most szállj reám,
gyönyörű képed a képzelet nászán,
én úgy várom az éjszakát,
álmodom újra, hogy boldogság vár még rám.
Álom, most szállj reám,
hozd el őt újra a képzelet szárnyán,
én úgy várom az éjszakát,
álmodom újra, hogy boldogság vár még.
Álom, most szállj reám,
hozd el őt újra a képzelet szárnyán,
várom az éjszakát,
álmodom újra, hogy boldogság vár.