Hogyha zörög az autó, nem fog a fék,
itt az ideje már, hogy rendbe szedjék.
Ilyen rozoga antik ronccsal miért próbálkoznál?
KijavÃthatná az ideje már a sok régi alkatrészt,
úgy is tudja rég, hogy néki pihenő jár.
Hogyha reped a fal, csak arra vigyázz,
hogy a végén rád ne dőljön a ház.
Ilyen rozoga, korhadt lépcsőn lábad törhet még,
kijavÃtandó az ideje rég.
A sok ócska téglát összeszedni kár,
sok nehéz nap vár még rád, de tudod a fény az árnnyal együtt jár.
Lesz még tél, de lesz még nyár is,
és én ebben bÃzom már is,
hiszen másban hinni mindig ostobaság.
Most még rom, de lesz ház is,
kell egy masszÃv, stabil bázis,
addig minden nap egy talpon áll a világ.
Ne reméld, hogy bármit megmagyaráz,
ha fejedre omlik végül a ház.
Rozoga, korhadt lépcsőkön a nyakát törte sok ember már,
kijavÃthatnák végre már, hisz tudod, a gond a bajjal együtt jár.
Lesz még nyár, de lesz még tél is,
én a mában élek mégis,
mert a Holddal élni mindig ostobaság.
Most még rom, de lesz ház is,
kell egy masszÃv, stabil bázis,
addig minden nap egy talpon áll a világ.
Lesz még tél, de lesz még nyár is,
és én ebben bÃzom már is,
hiszen másban hinni mindig ostobaság.
Most még rom, de lesz még ház is,
kell egy masszÃv, stabil bázis,
addig minden nap egy talpon áll a világ.
Lesz még nyár, de lesz még tél is,
én a mában élek mégis,
mert a Holddal élni mindig ostobaság.
Most még rom, de lesz ház is,
kell egy masszÃv, stabil bázis,
addig minden nap egy talpon áll a világ.