A szentség tőlem távol áll,
Oly zavaró, ha a nép csodál,
Jaj túl nagy teher a mindenható!
Árad ránk az imádság,
Tálcán kínált királyság,
És ketten talán megérünk egy misét,
Az egy misét, a fél misét!
Szent Isten a dicsfény nekem stressz,
Igy a menny is pokol lesz,
Hisz glóriám csak szent képmutatás
Mától fenséges az orcám,
Ámbár mindez csak máz
Engem feldob hogyha hazzám
Himnusz szol, vagy hű fohász!
Hát mond mi rosszat tettem,
Hogy ily kultusz tárgya lettem,
Törvény itt hogy fénylény légy,
Nem lehetsz más!
Kegyet itt nem nyer halandó,
Véget ér egy kaland, ó!
Rögtön tíz kar sújt le rád,
És nyissz! Bolint rá!
Hisz tiszta sor,
Kényszerít a disznó tor
Légy jo, ne bántsd azt ki benned hisz,
Én nem bántom sohase azt ki henne bennem,
Isten ments!
Ha a dicsfény neked stressz,
Csak gondolj arra mivé tesz
Mond rá igent, bolints rá!
Ez jol bevállt, de még mennyire!
Mindig böven szollt az áldás,
Mint jo isten, kegyes úr!
Zsoltár száll, sikered lármás,
Döng a dob, és zeng a hur,
Jól jön még egy isteni grimasz,
Igy lesz églako ki pimasz,
Te pimasz!
Hát hirdesd két uj isten földre szállt,
Földre szállt!