Téveszmében hiszel, és sötétben botorkálsz
Elvakít az öröm a legyőzhetetlen boldogság
Kiábrándít, hogy ezt mondom de, lásd be, tévedtél
Mint mindannyian te is az élettel szembe kerültél
Eldől az első dominó, láncszemet alkotnak a problémák
Pont akkor mikor már végre, minden sebedet befoltoztál
Egyik követi a másikat és polcokra kerül mind
Ez így megy napokon keresztül és megtelik az összes szint
És ha már tényleg úgy érzed
Ez túl sok egyszerre
És csak napról napra élsz
Mindentől szenvedve
Ennél rosszabb már nem jöhet
Te tényleg úgy találod
Akkor rád cáfol az élet és
Beléd rúg a legjobb barátod
Minden este Könnyes szemmel, fájdalommal alszol el
Könyörögsz az életnek, hogy reggel had ne ébredj fel
De te mindig felébredsz, élj csak tovább szenvedéssel
És ekkor döntesz, belátod nincs más hátra harcolnod, kell!
Problémák, gondok örök körforgás melyek egymásra halmozódva kínozzák létünket. Miért van az hogy egyből egy rakás gond zuhan a nyakunkba és ezeket feldolgozva, újabb és újabb gondok terhelik így is nehéz életünket. És tényleg ha már ennél rosszabbat már el sem tudsz képzelni, akkor cáfol rád az élet, és bebizonyítja hogy nem ismer határokat. De legyünk erősek és bizonyítsuk be, hogy mindent meg tudunk oldani. �harcolnod kell�!!!