Elmúlik a legszebb nyár is, néhány szép nap vége máris,
Tegnap még oly színes kertek színeiktől búcsút vesznek,
Útra kelnek fecskék, gólyák, őszi szél jár erdőt rónát,
Egy nap minden arra ébred, jégvirágos, fagyos tél lett.
Azt hittem, hogy megtaláltam benned, kire mindig vártam,
Aztán te is útra keltél, csalfa szívvel másé lettél,
Koldusaként a világnak, irigye vagyok a nyárnak,
Hisz a nyár még visszatérhet, de én nem láthatlak téged.