Nem tudom, hogy kettőnk közül melyikünk lesz úgy igazán boldog,
Kerülöm a régi utcát, te pedig a más gyűrűjét hordod,
Nem tudom, hogy rájöttél-e, mindkettőnket becsapott egy álom,
Te is hazudsz önmagadnak, én meg csak az éjszakákat járom.
Nem tudom, hogy kettőnk közül ki kéri majd a másiktól számon,
Azt a sok-sok édes percet, amit soha meg nem kapunk mástól,
Nem tudom, hogy ki lesz büszkébb, ki hallgat majd a szívére inkább,
De valami azt súgja, hogy én keresem fel a régi utcát.