Udvarias volt, szinte szende
Félénk, szerény, ügyefogyott
Az emberekkel szemtől szembe
De roppant gőgöt hordozott magában
Bár ez ritkán látszott
A versnek hitte önmagát
Rögtön emigrált a világból
S így hány szerelmes éjszakát mulasztott (s délutáni párzást)
Mert NEM-nek nézte az IGEN-t
És mégsem ismert semmi gátlást, semmi gátlást, semmi gátlást:
ha egy államnak neki ment, neki ment, neki ment...
És mégsem ismert semmi gátlást, ha egy államnak neki ment.