ez a borba fojtott bánat másnap az ágyat nyomja velem
lassan elhiszem, hogy ez így lesz míg az emlékét keresem
vagy mégsem
vagy mégsem
ez a dal majd eltakar, akár magot az avar, őket a hó
zavartalan fagyot hozó mély álomba ringató
vagy mégsem
vagy mégsem
száz év magány után talán lesz még elég idő
megtalál még az éteri lány ha nem lett belőle nő
még várok rá, még várok rá pedig átkozottul fáj
vagy mégsem
vagy mégsem
ez a félhomály most hajnal vagy még az alkony mesél tovább
átkarol ez a dallam, lassan minden óra megáll
vagy mégsem
vagy mégsem
ez a holtpont, mégis minden remélem innen indul csak el
és reggel a nappal szemben fáradt szemmel itt lesz velem
vagy mégsem
vagy mégsem
száz év magány után talán lesz még elég idő
megtalál még az éteri lány ha nem lett belőle nő
még várok rá, még várok rá pedig átkozottul fáj
vagy mégsem
vagy mégsem
száz év magány után talán lesz még elég idő
megtalál még az éteri lány ha nem lett belőle nő
még várok rá, még várok rá pedig átkozottul fáj
vagy mégsem
vagy mégsem