"Ha rám nézel és úgy érzed magad láttad meg bennem
az csak azért van mert mindvégig rólatok reppeltem.
A valóság az, hogy minden érzésem elrejtettem
amennyit adtam neked, ugyanannyit elvettem
minden porcikám tiltakozik én mégis megtettem
duplán ver a szívem, de barátokat feleztem
hányan fognak emlékezni erre ha befejeztem?
Szablyám éle szavakból vele magam lefejeztem.
veszteni fogok ezt akkor is tudtam mikor neveztem
Feri a negyedikről, betondzsungelben vaskeresztem.
küzdöttem a bizalomért, most mégis eleresztem,
gólt keveset rúgtam, de én annál többet cseleztem.
A pálinkát pártolom, tudod, nem hiszek a kenderben,
ápolom a hip-hopot most miután jól megvertem
a hajnal csendjét eltaposom szemem égre szegeztem
eltompult mámorom vágya túl sok lánnyal szemeztem
ha eljön a vég hírnöke nyugodt szívvel beeresztem
te úgy látod, hogy megcsináltam, de igazából elcsesztem
leírtam amiket láttam érzéseim felneveltem
ezért éget mesém íze mert mindig rólad reppeltem
magamat látom benned te bennem magad
a szavam a szavad a szabad akarat
az ösztön kössön össze
indulni kéne, döntsd el, hogy jössz-e
az én istenem egy lábdob és a pergő
előttem erdő panelházakból épült fertő
jön a mentő, de a srác már halottan fekszik
neked ez tetszik? baszd meg miniszter
szerinted ki tisztel téged az én fajtámból?
ráderesztenék pár kokszost a kaptárból
aztán éreznéd hogy a villád kerítésén túl
nem olyan szép az élet mikor kapod bréket
a szádba de a haverok csak nyomják a bréket
mindhiába nem jutnak ki a vébére inkább
gyúrnak az éhbérre baszdmeg, mondom újra,
Feri a kurta farkú malac túr de itt nem talál semmit
ezen csak a pia enyhít csakhogy a zárjegy
egyenesen a bankszámládra rámegy
tisztelt miniszter úr, én csak arra kérlek,
hogy ne a parlament tetejéről szard le a népet
mert egyszer te is eleshetsz, és nem kelsz fel
többé, így válik a neved majd köddé. Csak egy rossz álom,
hogy tőlünk mindenki jobban él túl a határon
magamat látom benned te bennem magad
a szavam a szavad a szabad akarat
az ösztön kössön össze
indulni kéne döntsd el hogy jössz-e
a lányokról a fiúkról ki mutogat ki szurkol
nem kell hogy bűvészkedj, csak gyere ki a fizudból
az is bőven elég ez nem kórkép se kör
hazug minden szavad levágtam egyből
barátokról tiszteletről családról
olyan messze vagy tőle mint a kiskörút a határtól
de ha mégis alád tol az élet még esélyt
azt is elbazod mert szívással tőltesz minden estét
Feri reppjét nem csíped mert nem érted
pedig rólatok írta az egészet
sokaknak beverném a száját fűt az indulat
ne pofázzál gyere rám feltűrtem az ingujjat
apámtól tanultam mi a férfi meló
vágtam a fát hiába várt a legó
igen majdnem meghaltam hallottad a pletykát
mert Feri szobája 0-24-ben reppgyár
lebratyiztam az ördöggel, fura egy szerzet,
jegyet az életbe vissza pont ő szerzett
ha találkozol vele a nevemben verd meg
mert ide kényszerített hogy írjak rólad reppet"
magamat látom benned te bennem magad
a szavam a szavad a szabad akarat
az ösztön kössön össze
indulni kéne döntsd el hogy jössz-e
(scratch - miénk ez a föld, miénk ez a föld pedig vagy alkesz leszel itt, vagy öngyilkos. Hogy csináljak holnapot a mából? Holnapot a mából? Európától közel, és mégis oly távol.)
magamat látom benned te bennem magad
a szavam a szavad a szabad akarat
az ösztön kössön össze
indulni kéne döntsd el hogy jössz-e