Azt mondják egyszer élünk - egy élet, egy halál
Iszunk, zabálunk, kefélünk az élet ebbõl áll
Magunk mögött csak mocskot, pusztulást, és szenvedést hagyunk
Az ember is csak állat, de azt mondom mi rosszabbak vagyunk
Fogadd el, fogadd el
Hogy nincs jogod mindenhez, amire vágynál, mire szemed igényt tart
Nem olthatod ki vérét senkinek ki beléd sosem mart
Életet adsz, hogy elvehesd egy hiú jóllakottságért
Isten szerepét játszod, de mint egy féreg még annyit sem érsz
Fogadd el, fogadd el
Csak ezzel bíztatod magad
Hogy az oroszlán is elragad
Csak, hogy te nem küzdesz érte
Hogy legyen hús majd ebédre
Tonnányi dög megy szemétbe
Milliók tenyészt?k zsebébe
Süketen csámcsogsz minden nap
Tõled aztán ordíthatnak
Nekem épp elég, hogy a lelkemet tépi szét
Kioltanál egy életet egy falat húsért
Neked épp elég, hogy nincs benned egyéniség
A marhák között ér téged is majd a vég
Tömegbe rejtõzködve azt hiszed, hogy nincsen semmi gond
Finom a hús, pompás az íz, és a megölt lélek is finom
Sosem érted meg milyen a kegyetlenség, az ignorancia
Otthon a kis vackodban, nem csaphatja meg orrod a vér szaga