Nincs szó, nincs jel, nincs rajzolt virág,
Nem szállhat az égen szárnyatört madár,
Nincs jó, ami jó, nincs már, aki felel,
Nincs hely, ahová visszatér, ki útra indul el.
Hol az arc, hol a kéz, akiért, s csak azért,
Hol a tér, ahol a fény hozzád még elér.
Mert kell, Te legyél, ki nap lesz éj után,
S az még, aki megtalálja az elrabolt csodát.
Aki óv, aki véd, azt áldja meg az ég,
A jövő csak övé, őt választották rég.
Így légy te a jel, ki új útra talál,
És elmeséli valamikor egy lázas éjszakán,
Ami volt, s amiért, az minden, a miénk,
Ha a világ fehér toll, mi feketén száll felénk.
Hangszerszóló
Az légy, ki sose fél, ki a szívek melegét
Összegyűjti két karjában, mit nem téphet senki szét!
Választott, ki a múltat magában oldja fel,
Őrző, ki érzi a hajnalt, tudja, ébredni kell.
Ha félsz, gyere, bújj mellém,
Az új fény átölel!