Sűrű erdő rejtekében, van egy pici vadászház.
Ott lakik az ifjú vadász, nincsen nála boldogabb.
Ö az erdő ős királya, vállra veszi fegyverét,
úgy megyen be a faluba, látogatni kedvesét.
Most is ott van a faluba, kérdezi a kedvesét.
Mikor látom kis lakomban, mint igazi menyecskét.
Felel a lány elpirulva, várjuk meg azt az időt,
piros pünkösd másodnapján, tartjuk meg az esküvőt.