A laktanya udvarán az üteg már együtt áll,
Nyílik a piros rózsa.
De sok csinos barna lány a kapuba sírdogál,
Csókot kér utoljára.
Nem tudom, hogy látlak-e még virágom,
Így hát én a legjobbakat kívánom,
Sisakomon cserfaág, szívemben egy szálvirág,
Ez lesz az útitársam.
Ha megjövök kis babám a kapuban vársz reám,
Ünnepi fehérségben.
Megkérem a századost aki szabadságot oszt.
Adjon egy hetet nékem.
Mikor a pap szerelmünket megáldja,
Zubbonyomat civil ruha leváltja,
Büszke lehet az a lány, meg a jó édesanyám,
Hogyha a fiát látja.