Túl magasan ragyog a nap
Mi az erkélyemen fekszünk
Ha elolvadunk masszává
Áll össze majd a testünk
Átbillenünk lassan
A város peremén
Kihúz mindent belõlünk
Harapófogóval a fény
Refr.: De nekem vízbe lóg a lábam
Testem sûrû földbõl lett
Fejemben híg a levegõ
Legbelül meg lobog tüzed
Álmaim puha matracán
Heverek én veled
Napenergia sem kell ahhoz
Hogy téged szeresselek
Egy hegyipatakban gázolok
Megmozdítom a mozdíthatót
Az angyalok lepkehálóval
És ésszel fel nem foghatók
Refr.
Úgy tünik az úthengerek
Nem hajtanak megint énrám
Megtaláltam egy tût az igaz
De kicsit szénás lett a ruhám
Úgy szállok a semmibe
Mint lehulló falevél
Nézd ahogy e mozdulat
E helyen mennyire felél
Refr.
S ha a hõség végre elcsndesül
A városházak, farkasfogak
A tükörben még mindig hárman
Te Én meg a Nap