Távol, felhők közt szállnék, mint vándormadár
Messze, távol úgy szárnyalnék
Mint ki eldobta száz évnek láncát
Távol, hófödte tájon egy vándormadár
Nincs, mi fájjon, nem ér el már
Aki megkötné szívemnek szárnyát.
Nézz rám most mégegyszer
Aztán engedj el
Túl régen várok már
Indulnom kell
Nézz rám most mégegyszer
Aztán engedj el
Rám most már más út vár
Indulnom kell
Távol, felhők közt szállnék, mint vándormadár
Messze, távol csak én és a szél
Nincs, ki megtörje kettőnknek táncát
Távol kék égen szárnyal egy vándormadár
Nincs, mi fájjon, nem ér el már
Aki rám vetné száz élet láncát
Nézz rám most...
Bár jól tudom, lesz majd ki, vissza vár
Mennem kell, nincs visszaút, mert hív a táj
Nézz rám most...
Nézz rám most...