2-00-4 , újra kezdődik a játék,
bár a végeredmény rég fix, felesleges a szándék,
te is foglald el a helyed, kinek karzat, kinek páholy,
első felvonás indul, megérkezik a vándor,
a királylány kegyeiért mindenki tűzbe menne,
szívében izzik vére, külsőre mégis szende,
hiszen az ördög tervénél csak isten haragja pusztíthat jobban,
mikor a templom harangja éjfélkor megszólal és te tükörbe nézel,
megvennéd de sajnos itt nem fizethetsz pénzzel,
hazudnál bár átlátok szánalmas trükködön,
hova futnál? nincs esélyed, követ minden ügynököm.
lelked akarom, a testek keveset érnek,
egy a lényeg: kenyeret és cirkuszt a népnek
amíg tombolsz és ordítasz, én mögéd osonok, torkod hang nélkül metszem,
hiába az orvosok, a műtőasztalon halsz meg, csupa vér minden,
pedig ezerszer elmondtam hogy kint és itt bent,
más a világ, mások a szabályok, más a más is,
most kezdtél belejönni mégis az utolsó fázis,
amitől minden porcikád görcsösen remeg,
izzadtság közt alszol el, rémálmod én leszek,
aztán felébredsz, a fáradtság aludni nem hagy,
bár 100 ágra süt a nap, bőröd mégis megfagy,
hiába ülsz a tűzhöz, egyre jobban fázol,
mért van az, hogy többet tudsz a holnapról, mint a máról
a könyv utolsó lapja előtt megtörlöd homlokod,
létezésed bizonytalansága mintha ostorokat csapnának hátadra,
izmaid fémesen feszülnek,
jó mélyre ások majd, bár a többiek repülnek,
de a szesz hatása engem végső megnyugvásra késztet,
aki szabályokat keres, kivétel nélkül csak téved.