Ha van anyag, ha van gondolat,
Ha létezem, akkor hol marad?
Ha van tudat, ha van mozdulat,
Miért állok csak?
Ha van élek, ha van szeretet,
Ha létezem, miért nem érzem ezt?
Ha van mese, ha van valóság,
Miért látok mást?
Én jól tudom, ó jól tudom,
Hogy a belső világom,
Én jól tudom, ó jól tudom
Ősburokként megvéd.
Ó jól tudom, én jól tudom
Relatív de az igaz.
Én jól tudom, már jól tudom,
A valóság nem az!
Ha van giccs, ha van művészet,
Ha létezem miért nem értem meg?
Ha van szép, ha van vulgáris,
Nem rám tartozik.
Ha van jég, ha van napsütés,
Ha létezem, miért nem érem én.
Ha van fény, ha van vaksötét,
Nem látom én!
Ha van vér, ha van temető,
Ha létezem, ehhez mi közöm?
Ha van gyász, ha van születés,
Nem bánom én!
Ha van sex, ha van szerelem,
Ha létezem, miért nem élvezem?
Ha van szín, ha van szürkeség,
Nekem túl kevés!
Én jól tudom, ó jól tudom,
Hogy a belső világom,
Én jól tudom, ó jól tudom
Ősburokként megvéd.
Ó jól tudom, én jól tudom
Relatív de az igaz.
Én jól tudom, már jól tudom,
A valóság nem az!