Menyit ér a fény,
ha nyitott szemmel mégsem látsz?
Mennyi ér a szó, ha zárt elmét talál?
Benned bújik el minden ami jó, s ami fáj,
S ha újra kezdhetném, én lennék a föld,
az ég, s az óceán
Úgy lennék egyszerű, őszinte hang
Úgy lennék dallam, mi eltalál majd
Úgy lennék minden mi elmúlt,
S minden mi még ezután együtt vár ránk...!
Ellopnám a fényt,
ha sötétben hozzám bújnál,
Ellopnám a szót,
ha csak engem hallanál
Mennyit ér a szív,
ha csak önmagáért él egyedül,
És ki gyorsítja fel,
Ha a ritmus lassan elhalkul és elgyengül...?
Úgy lennék egyszerű, őszinte hang
Úgy lennék dallam, mi eltalál majd
Úgy lennék minden mi elmúlt,
S minden mi még ezután együtt vár ránk...!
Úgy lennék vígasz, ha görbül a szád,
Úgy lennék angyal, ki majd vigyáz rád
Úgy lennék társad a bajban,
S ki álmodból hajnal után valóra vált...!