kérdezem, de nincsen benne értelem...
várom, hogy a hatos buszról leszálljon...
érkezem, zsebemben a két kezem
érzem, de már késő, nem jön értem el
húúú én azt hiszem
túl a mézes kéjeken
ma féktelen a végtelen
pénteken [pénteken, a filmeken]
pityereg a filmeken
minden pici részleten: a happy end-eken
húúú én azt hiszem
túl a mézes kéjeken
ma megszakadt a végtelen
szólítom, míg átúszik a fényeken
mosolyog a tényeken
sárgákon, kékeken
tudom, köszi jó velem
de szél maradt a kezemben
és soka a vaj a fejemen...
kémlelem ezerszemü éjeken
szabadnapos utcákon, csendillatú réteken...
húúúú