Mire elfelejtlek, mire megtanultam,
valahonnan megtalált az elfelejtett nyár.
Veled állok ott a parton, először látod arcom,
a naptól hajtott szélben,
odalép a fiú, aki néz, aki kérd, soha nem felejt el.
Fény az árnyék oldalán,
ma meg sem történt volna tán.
El sem mertem hinni, amíg hozzám nem hajoltál,
mégis engem választott a nyár,
ó, az égi nyár.
Az a jó, ha láthatsz, az a szép, ha fájhatsz,
az a szép, hogy megtalált az elfelejtett nyár.
Ahogy állunk ott a szélben, a déli napsütésben,
és kívül kerül minden,
ahogy épp odalépsz, az a srác, aki néz, soha nem felejt el.
Fény az árnyék oldalán,
ma meg sem történt volna tán.
Elfelejtenék mindent, de te hozzám hajoltál,
engem választott a nyár,
ó, az égi nyár.
Fény az árnyék oldalán,
ma meg sem történt volna tán.
El sem mertem hinni, amíg hozzám nem hajoltál,
mégis engem választott a nyár,
ó, az égi nyár.
Fény az árnyék oldalán,
ma meg sem történt volna tán.
Fény az árnyék oldalán,
engem választ már az égből az a nyár,
az égi nyár.