Emlékszem, hogy búcsúzóul bort kínált,
„menj, ha menned kell már” - szólt apám.
Mindörökre megmaradt egy kézfogás,
és a holnap reggel úton talált.
Mondják, az élet tenger,
a jövő az óceán.
Úgy élünk már, mint egy tengerész,
ki tudja, haza találunk-e még.
Összehoztunk együtt egy jó délutánt,
néhány jó barát várt s jót kívánt.
Megbeszéltük egymás titkos bánatát
s hogy az otthonától ki merre járt.
Mondják, az élet tenger,
a jövő az óceán.
Úgy élünk már, mint egy tengerész,
ki tudja, haza találunk-e még.
Álmomban látom a házat,
ez volt az ifjúság.
Egy hétig is mennék, hogy halhassam,
„de jó, hogy hazataláltál, fiam!”
Velünk száll az idő
és a gyerek is nő,
soha nincs pihenő.
De mégis kell ez a hely,
ahol valaki vár,
hogy otthonra lelj.
Mondják, az élet tenger,
a jövő az óceán.
Úgy élünk már, mint egy tengerész,
aki örül, ha partra lép. (2X)
Álmomban látom a házat,
ez volt az ifjúság.
Egy hétig is mennék, hogy halhassam,
„de jó, hogy hazataláltál, fiam!”
Mondják, az élet tenger,
a jövő az óceán.
Úgy élünk már, mint egy tengerész,
ki tudja, haza találunk-e még.