Volt úgy, hogy tűzött ránk a napfény,
volt úgy, hogy összebújtunk hideg éjszakán.
Volt úgy, hogy a cipőnk mellett jártunk,
hittük, hogy a szerencse majd egyszer ránk talál.
Akkor még nem tudtam, hogy, bébi, a szerencse te vagy énnekem.
Így aztán nem baj,
ha fázni kell, mert fúj a szél,
a lényeg, bébi, hogy úgy szeress, mint rég.
Tudjuk már, nem baj,
hogy a világ rólunk mit beszél,
a lényeg, bébi, hogy úgy szeress, mint rég, úgy, mint rég.
Volt úgy, hogy új barátok jöttek,
a miközben átöleltek, zsebünkbe nyúltak ők.
Már megint a cipőnk mellett jártunk,
hittük, hogy jönnek még a sokkal jobb idők.
Mostanra megtanultam, bébi, a szerencse te vagy énnekem.
Így aztán nem baj,
ha fázni kell, mert fúj a szél,
a lényeg, bébi, hogy úgy szeress, mint rég.
Tudjuk már, nem baj,
hogy a világ rólunk mit beszél,
a lényeg, bébi, hogy úgy szeress, mint rég, úgy, mint rég. (2X)
Így aztán nem baj,
ha elfakulnak a csillagok,
a lényeg, bébi, hogy úgy szeress, mint rég.
Tudjuk már, nem baj,
ha bárki bármit szónokol,
a lényeg, bébi, hogy úgy szeress, mint rég.
Így aztán nem baj,
ha elveszett egy nemzedék,
a lényeg, bébi, hogy úgy szeress, mint rég.
Tudjuk már, nem baj,
ha egymás mellett elmegyünk,
a lényeg, bébi, hogy úgy szeretsz, mint rég.
Így aztán nem baj,
a lényeg, bébi, hogy úgy szeress, mint rég.