Mikor egy dalnak vége már,
dúdold el újra, ha valami fáj,
hogy nehéz az élet,
az emlékekből élek.
Viharok, tomboló nyáridők,
azt hittük szerelmünk mindent legyőz,
hogy miénk az élet,
hogy megmaradsz nékem.
Mert van még, ami vár még,
volt, volt, ami volt,
most ölelj át, most vigyázz rám,
gyere hát, ülj ide mellém!
Szép, szép szerelem volt,
jó volt az a nyár,
szépek voltunk,
csak álmodoztunk,
hát sohase bánd, sohase bánd!
Játsszuk le újra az életünk,
hogy a régi jó barát itt van velünk,
Játsszuk el kérlek,
Hogy nincs most mitől félned.
Fogd meg a kezemet és jöjj velem,
összeköt minket egy nagy szerelem,
nélküled félek,
így nem sokat érek.
Mert van még, ami vár még,
volt, volt, ami volt,
most ölelj át, most vigyázz rám,
gyere hát, ülj ide mellém!
Szép, szép szerelem volt,
jó volt az a nyár,
szépek voltunk,
csak álmodoztunk,
hát sohase bánd, sohase bánd!
Van még, ami vár még,
volt, volt, ami volt,
most ölelj át, most vigyázz rám,
gyere hát, ülj ide mellém!
Szép, szép szerelem volt,
jó volt az a nyár,
szépek voltunk,
csak álmodoztunk,
hát sohase bánd, sohase bánd!
Sohase bánd! Sohase bánd!
Sohase bánd! Sohase bánd!