Kerestem a boldogságot, azt hittem hogy megtalálom talán egyszer mégis,
Mikor szemed rám ragyogott, édes ajkad csókot adott, kékebb lett az ég is,
Nekem adtad a világot, mikor csendben azt súgtad, hogy soha el nem válunk,
Sír a szél az őszi kertben, azóta már mind a ketten más utakon járunk.
Jöhet tavasz, jöhet tél, nyár, elfeledni nem tudlak már soha soha téged,
Arra kérem a jó Istent, hogy még egyszer csak egy percre láthassalak téged,
Csak még egyszer utoljára, ha még egyszer csókolhatnám a te édes ajkad,
Nem bánnám, ha meg is halnék, hisz nélküled már úgysem tudnék,igaz boldog lenni.