Te jobban tudod nálam is, hogy ki a fasz vagyok én.
A fülek összesúgnak, hallom ez mind igazság de bennem
szilánkok nőnek ettől.
Mit várok a keddtől,
ha már a péntektől is hányok.
Szánom, hogy nem húztam szánotok
sms-t író lányok.
Buja ajakkal hallgató, (áhhh)
a hegycsúcson nem fázom.
Nem érzem fontosnak, hogy beszéljek,
hát forduljatok el tőlem.
Hadd lássam a hátadat,
hadd haraphassak kőbe megint.
Félve legyintek, hiszen már szorítalak,
vissza nem fordít senki, voltam
roncs, egy kopott abroncs szép audik mellett.
Volt, hogy nevettek rajtam.
Volt, hogy sírtak helyettem.
Volt, hogy érzetem valamit, amit nem lett volna szabad.
Volt, hogy véreztem ettől és a bőröm is felszakadt,
de ugyanaz maradtam csak a környezet változott.
Ő már furcsán néz rám én meg cinikusan átkozom.
Látok víztükörben gyilkost,
szemtanút, ki néma, gyáva cinkos.
Lemosott szikémnek köszön a vénám.
Tudom én vagyok a préda, (hááá)
de most megláttalak Léda,
fújom feléd a szót.
Ha járok felettem mindíg létra lesz,
koszos a kéménytől, kormos gégémtől házam.
Tele csikkel üres flaskám, mi nem engedi, hogy fázzam.
Nem az életben élek, hanem a saját burkomban.
Lehet holnap, ha főtéren mögöttem hóhérok kullognak
a tömeg örül, hogy köszön a kötél, hogy ő az új barátom,
hogy ő az kinek meg kell köszönnöm gyönyörű halálom.
Köszönöm kötél, csak kopogj, ha jössz. (áhhh)
mert mégegy napot kérnék, hogy lássam amit mások.

Ha jössz, akkor tudom mész is, az én órám késik.
Többet nem látlak, de szeretnélek mégis.
Néha ég a gyertya látom a csillagon a pegazust,
a hold is világít, lehet ezért voltak buktatók.
Azért is vagyok, hogy mellettem nyugodtan elaludj,
álmodj szépet, a szörnyek többé nem szaggatják lelked.
Tudom, hogy milyen. (áhhh)
Unom, hogy ilyen a sors.
Unom, hogy ilyen...
Tudom, hogy milyen...


Ha jössz, akkor tudom mész is, az én órám késik.
Többet nem látlak, de szeretnélek mégis.
Néha ég a gyertya látom a csillagon a pegazust,
a hold is világít, lehet ezért voltak buktatók.
Azért is vagyok, hogy mellettem nyugodtan elaludj,
álmodj szépet, a szörnyek többé nem szaggatják lelked.
Tudom, hogy milyen. (áhhh)
Unom, hogy ilyen a sors.
Unom, hogy ilyen...
Tudom, hogy milyen...

De nem számít, hogy mit mondok,
ne is figyelj magamban beszélek.
Tartsál bolondnak, vagy egy olyannak
kire azt mondják, hogy szeszélyes.
Ilyen vagyok. (áhhh)
Tetszik, vagy nem.
Hiszem, hogy még van rámnéző őszinte szem.
Marad a hit, nektek csitt,
mindhol a flaska meg csikk.
Minden nap csak jobban utálok normáknak élni,
formáknak beszélni, kiket qrvára nem érdeklek,
de kérdeznek csak azért, hogy a látszatot fenntartsák.
Utálom a pórázomat, az áramot, mi hol rázogat,
hol meg nem, a karmám majd hozzászoktat.
Várok arra akinek köszöntem még régen az álmomban,
aki megért, elfogad, szemembe néz az úton vezet és támogat.
Már unalmas a híd alatt nézni a patkányok harcát.
Unalmas, ha valaki mindíg hátam mögött kever masszát.
Jó a vonatról nézni, ahogyan elalszik a nap miközben
képek peregnek jár az agyam előttem egy teleírt lappal.
Ha éppen nem vagytok hiénák, akkor én emésztem magam.
De most látom a csillagom, érzem, hogy valaki hallja a szavam.
Ez nem délibáb én inkább még ritkább víziókat látok,
ti meg kerestek, találtok, kacagtok azokon, akik elestek.
Én is ilyenkor látom mekkora hatalma van egy felesnek,
miért kezek nyúlnak, kezek mik fáznak,
mik csikket szednek sínről. (sínről...)
Én meg figyelmesen hallgassam ahogyan pofázol a hitről.
Inkább becsukom fülem, szám, szemem és elképzelek egy világot,
hol ha betöröd az üveget nem nekem kell lenyelni a szilánkot.


Ha jössz, akkor tudom mész is, az én órám késik.
Többet nem látlak, de szeretnélek mégis.
Néha ég a gyertya látom a csillagon a pegazust,
a hold is világít, lehet ezért voltak buktatók.
Azért is vagyok, hogy mellettem nyugodtan elaludj,
álmodj szépet, a szörnyek többé nem szaggatják lelked.
Tudom, hogy milyen. (áhhh)
Unom, hogy ilyen a sors.
Unom, hogy ilyen...
Tudom, hogy milyen...


Ha jössz, akkor tudom mész is, az én órám késik.
Többet nem látlak, de szeretnélek mégis.
Néha ég a gyertya látom a csillagon a pegazust,
a hold is világít, lehet ezért voltak buktatók.
Azért is vagyok, hogy mellettem nyugodtan elaludj,
álmodj szépet, a szörnyek többé nem szaggatják lelked.
Tudom, hogy milyen. (áhhh)
Unom, hogy ilyen a sors.
Unom, hogy ilyen...
Tudom, hogy milyen...