Isten tenyerén bolyong a remény
Elveszett egy árnyék mélyén
Nem is hallom jól, milyen zene szól
Nagy a zaj a szív helyén
Útelágazás; más az, amit vársz
Hol marad egy szó, egy jel
Fészket rak az éj a mennybolt peremén
S nem száll fel
Fáradt útitárs a szeretet
Vagyona a koldusé
Kevés, amit kért, de nem lehet
Nem lehet övé
Isten tenyerén bárhova is lépsz
Lesben áll a rabló kétely
Tündérnevetés, gyermekölelés
Zsebeiben süllyed el
Dacol bennem még a régi kamaszlány
Nem is fakad új imám
S úgy haragszik Ő, mint egykor jó apám
Nem szól rám.