Ó, az Ügyész utcán sétálunk fölfelé,
ó, akkor egy lámpa arcodat fölfedé.
Ó, pír volt az arcon, azon a szép orcán,
ó, e pír átütött az éccaka morcán.
Jaj nekem, Borbálám, angyalkám, kis fecském,
jaj, tegnap térmértant tanultunk kettecskén,
jaj, a te mértanos lényecskéd megtetszett,
szívem is olyan lett, akár egy kúpmetszet.
Ó, hát hiszen, dejszen, nahiszen, nolámcsak,
érzem a szerelem finoman pofáncsap,
bánatom böröndje, szívemnek hordára,
ó, ó, Borbála, Borbála, Borbála, Borbála!