Élni, mint más, élni de másképp
Másra vágyni, szenvedni másért
Gyűrt arcok mélyén könnyeket meglátni
Kiáltani az éjbe, izzadva fázni
Sötét kőfalon, világos árnykép
Ökölbe szoruló, nyitott tenyér
Leszek hát helyetted is, túlélő mártír
Szó helyett üvöltés, hallhassa bárki
A szív emlékezőn mesél
Fogy, kiszárad belőle a vér
Nem hallja senki
Túl halkan mesél
Nem hallja senki
Túl halkan mesél
Nem hallja senki
Túl halkan mesél
Felébredek, fogva tart az álom
Vakít a fény, magába zár a csend
Kínok között emberré feszülve várom a folytatást
Szétszórom hát magamat, s leszek a Senkié
Élek, mint más, élek de másképp
Másra vágyom, szenvedek másért
Megdobban újra
Az erekben megered a vér
Figyeld és hallgasd
A szívem mesél