/Emdee/

Tudod néha van, hogy elmerengsz a távolban
de bárhol van,a lélek nem számol ki
ebből hogy mászol ki?
A hazugság fonala szövödik mint valami hálo
elég szádból csak pár szó
szerint szemezek mert teginteted nyugvó
oroszlán sziv de a felszín az marad
jellemed torzul,miért nem mutatod meg magad
alatt vágod a fák mind kidőlnek
a tükrök törnek,mégis ujjab tükrök jönnek mennek
maradnak,már nem hiszek szavadnak
saját börtönöd tart fogva miért születtél szabadnak?
Valaha más volt minden de minden változik
megint a szitán az igazság kibukik
a kör kivetne magából úgy kétségben vív
de hiába menekülsz mert önmagába szív

refl.:
/Gabó/

Képek,és emberek egy megtett tett de rég elveszett
nincs már mit tenned,lelked kiégett szétfoszlott a becsület
szemeid tükre lángokban harc az álomban megrémit a világ
jó szót most ne várj egyenes szándékkal vár,tedd újra meg újra

/Mentha/

Mindenki egyedül van,csak néz körül
Ha felfogtad vesztettél,a kör már nem bővül
csak szűkűl a torkodat fulladásig szoritja
orditva hívlak,igy fektetlek soraimra
aztán nézlek majd magammal is végzek
már régen véget ért az amit irántad érzek
tollamnak tintát adott,ceruzámnak hegyet
ez vezette a kezemet,hogy valaki legyek
De volt olyan hogy mi is lehajtott fejjel jártunk
egyrejobban süllyedtünk de még mélyebre ástunk
remélem eljön az a nap,mikor letöröljük könnyeinket
egy nap mikor becsukjuk nyitott könyveinket
Holnaptól más lesz minden,eldöntöttük
lelkünk legyőzött és mi megtérdeltünk elöttük
vesztettünk, mindent megtettünk,
mégis saját magunkat forditottuk ellenünk

refl.:
/Gabó/

Képek,és emberek egy megtett tett de rég elveszett
nincs már mit tenned,lelked kiégett szétfoszlott a becsület
szemeid tükre lángokban harc az álomban megrémit a világ
jó szót most ne várj egyenes szándékkal vár,tedd újra meg újra
/Emdee/

Az út kijelölve a mélység elálmít
a magasság csábít felnőt de nem számit
ami elmult az elmult
bolhából elefánt a probléma felfújt
ó feldult az egész üt a matt, mint a sakk
ez már sok ér a sokk,én vagyok megszólalok
mit adtatok elvehettek mondatok szövegek
de bennem él a kérdés vajon jó utat követek

/Mentha/

Görbe.. tükörbe nézel és csak fájdalmat érzel
mikor elvérzel puszta kézzel,szivedben késsel
lehet hogy már késő,de most ne késsél a döntéssel
inkább búcsúz karlengéssel
a hideg végigfut a hátadon,ez csak egy pillanat
de te szenvedsz mélyen mert a percek órákig tartanak
ledönt a homály,földre dönt az akadály
na várj már, ne ugrálj, mert annál jobban fáj

refl.:
/Gabó/

Képek,és emberek egy megtett tett de rég elveszett
nincs már mit tenned,lelked kiégett szétfoszlott a becsület
szemeid tükre lángokban harc az álomban megrémit a világ
jó szót most ne várj egyenes szándékkal vár,tedd újra meg újra 2x

Nem nem nem adom, mert ez már itt a maximum a lélek mi szabad még egy esélyt, ha kap nem adom meg magam, mert ez már itt a maximum, a lélek, mi szabad még egy esélyt, ha kap.