Álom volt talán, vagy valóság, már nem tudom;
Ébren álmodtam minden hajnalon.
Százezernyi álomkép, mely elborít minden éjszakán;
Mint a tavaszi napsugár, úgy ölelj át!
Álmomban láttam és álmomban éreztem,
Testét és csókját megfáradt testemen.
De eljött a reggel a szürkeséggel
És álom maradt ’mi történt az éjjel.
Jön ég éj és jön még álom,
Mit tilt az ész, azt ott megtalálom.
Nem vagyok egyedül, ezért nem is hihetem,
Hogy e lány lesz velem halálom percében.