A lift mellett, vagy az elsőn, a 48 előtt,
vagy bármelyik teremben a hátsó padok között,
elhasználva, összegyűrve ott van néhány újság,
ezek rejtik számomra a mai boldogság kulcsát.
Kinyitom a Metrot, itt van a szokott helyén,
hátulról lapozok egy párat s meg is találom én.
Ott mosolyog rám ismét, a többit nem is látom,
felismerem hát rögtön a régi jóbarátom.
Igen, ez a
Kázmér, Kázmér és Huba,
a Kázmér, Kázmér és Huba-a-óóóó!
Kázmér, Kázmér és Huba,
a Kázmér, Kázmér és Huba!
Nem kell a Pongrác, a Batman, a Szuper-, s Pókember sem,
de ez egy képregény börtön,
ki is tépem rögtön.
Kázmér, Kázmér és Huba,
a Kázmér, Kázmér és Huba-a-óóóó!
Kázmér, Kázmér és Huba,
a Kázmér, Kázmér és Huba!
Kázmér, Kázmér és Huba,
a Kázmér, Kázmér és Huba-a-óóóó!
Kázmér, Kázmér és Huba,
a Kázmér, Kázmér és Huba!
óóóó
Kázmér, Kázmér és Huba,
a Kázmér, Kázmér és Huba-a-óóóó!
Kázmér, Kázmér és Huba-a-a,
a Kázmér, Kázmér és Huba!