Egy langyos kézfogás, távoli pillantás, már csak ez az enyém,
Csak a kín maradt meg, veled eltűnt minden, mi szép,
Elvitted lelkemet, széttörted szívemet, veled tűnt el a fény,
Nekem már nem maradt más, csak a vágy, meg egy csöpp remény.
Ne szólj semmit, jobb most a csend,
Úgyis érzem, ha hívnál, sietve szállnék, repülnék hozzád.
Ne szólj semmit, jobb most a csend.
Szikrázó álmok, vad szenvedély,
Nem marad semmi, szétfújta őket, mint felhőképet a hajnali szél,
Egy múló pillanat, egy röpke szösszenet, nélküled ez vagyok én,
Lehet a szívem tiéd, de az emléked bennem él.