Még mindig, tőlem féltenek
Pedig én szóltam, a bölcsőd mellett
Az anyádra, még lehet hogy emlékszem
S most téged nézlek a tükörben
Még mindig, én vagyok a lázadó
Csak most már, mielőtt indulok
Töltök magamnak még egy pohár bort
És csendben feléd fordulok
Kemény a kő a szívem helyén
Mindig igazat zenél
Kemény a szó, de így is jó
Én még az igazi vagyok
Még érzem, pedig régen volt
Mikor megmart engem, a fehér kígyó
Ott álltam a ködben, leszállt rám a bíbor
És fáztam minden hajnalon
Örökké mozogtam, pedig Ő is itt hagyott
Megvan még az út, de kevesebb rajta a por
Látod még az arcom, hallod még a hangom
Én még az igazi vagyok
Kemény a kő a szívem helyén
Mindig igazat zenél
Kemény a szó, de így is jó
Én még az igazi vagyok
Minden szó újra megtalál
Ne szólj rám csak csendben, figyelj hát
Nem kell más, akkor sem ha fáj
Az idő áll, csak az óra jár
Kemény a kő a szívem helyén
Mindig igazat zenél
Kemény a szó, de így is jó
Én még az igazi vagyok